A történet alapját képező filmforgatás a '80-as évek végén zajlott. Főszereplője - a film rendezője, Fehér György - azóta sajnos meghalt. Nagyon kedves, közvetlen, jó szívű, jó humorú ember volt, mindaddig míg nem rendezett filmet. Számomra első "aranyköpése" ez volt: "Mit vársz tőlem, én nem értek semmihez, csak rendező vagyok."                                  Hosszas előkészítés után késő ősszel kezdtünk neki a felvételek elkészítésének. Miközben mi egy kis Nógrád megyei faluban forgattunk, tőlünk 60 km.-re, egy mezőn az építészek egy díszlettanyát építettek. Különösen mostoha körülmények között, ugyanis nagyon hideg november volt, nappal is 0 fok alatt maradt a hőmérséklet. Az infrastruktúrát az általuk ácsolt budi és a folyamatosan táplált tábortűz jelentette. Mi is annyira átfagytunk napról-napra, hogy a szállodában sem sikerült átmelegedni, pedig nekünk fűtött melegedőnk is volt a faluban.                    Készen lett a díszlettanya, az építészek nagyon büszkék voltak rá, mi pedig reménykedtünk, hogy még decemberben leforgatjuk a jeleneteket és mehetünk haza Budapestre.                                                                           Úgy nevezett "díszlet átvételre" átautóztunk, mindenkinek nagyon tetszett, kivéve a rendezőnknek. Hosszasan sétált a díszletben és a szabadban a tanya körül, majd kijelentette: "Most nem forgatunk itt. A díszlet még nem ért össze a környezettel." Én még nem láttam annyi döbbent arcot. Sokat megélt "szakmunkások", alkotótársak ilyet még nem hallottak. Nem csoda, hogy évekig szállóigévé vált a fenti mondat.                A történet epilógusa, hogy a következő év tavaszán, áprilisban tudtunk visszatérni forgatni. Addig folyamatosan, 24 órában, fegyveresen őriztetni kellett a díszletet, nem kevés pénzért, néhány közelben lakó nyugdíjas vadőr örömére. Áprilisra viszont a környék zöldbe borult, a fákon kihajtottak a levelek. Gyuri kérésére a berendezők és az építészek egy napig kézzel szaggatták le a friss hajtású leveleket. A film címe: Szürkület.

Következő történetem is a fenti filmünkhöz kapcsolódik. Javában benne jártunk a nyárban, az úgy nevezett utómunkálatok zajlottak a Róna utcai Filmgyár telepén. Nevezetesen a vágás, utószinkron, zene-, zörejfelvétel utáni hangkeverés. Réti János, az azóta szintén elhunyt, nagyszerű hangmérnök nagy örömére.                                                                            Az egyik jelenetnél elakadtak, Fehér György rendezőnknek sehogyan sem tetszett a lépcsőházban 4 emeletet leszaladó szereplők utólagosan felvett cipő kopogása. Hosszas tanácskozás kezdődött, de rendezőnk nem tágított, mindenképpen az eredeti helyszínen új hangfelvételt akart készíteni. Nem ecsetelem a technikai, lebonyolítási nehézségeket, végülis több hónap után visszatértünk az eredeti lépcsőházba, késő este, hogy a nem kívánatos zajok ne zavarjanak és Gyuri, a sofőrünk, János a hangmérnök nyakában egy 15 kg.-os Nagra szalagos profi magnóval, mikrofonnal a kezében és én, az eredeti cipőkben - amit annak idején Haumann Péter, Derzsi János és két statiszta viselt, - kétszer lefutottunk a negyedikről. Többször nem, mert lihegtünk mindannyian. Gyuri is, de leginkább Réti János. Ki tudja miért?                                                               Öröm az ürömben, hogy ez a felvétel került be a filmbe. De senki nem kapott érte semmilyen gázsit.   

                          

Oldal: Filmes story-k
MINDEN AMI MÉDIA! ÉS MÉG SOKKAL TÖBB! - © 2008 - 2024 - nimedia.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat